Az alábbiakban válaszolunk H.H. Sivarama Maharaja (SRS) fenti podcastjára, a szokásos módon SRS kijelentései idézőjelek közt lesznek „..”, a mi válaszaink pedig ezeket követik majd félkövér betűkkel:
| „A lecke elején, beszéltem a lelki tanítómester és tanítvány kapcsolatát egy szervezetben úgy, ahogy én azt megértettem.” |
Sajnos azonban SRS „megértése” nem egyezik Srila Prabhupadanak a ’lelki tanítómester és a tanítvány kapcsolatának’ a megértésével az ISKCON szervezetén belül. Az ISKCON szervezettel kapcsolatban Srila Prabhupada igazából az alábbit mondta:
 |
„Igen, én vagyok ennek a szervezetnek a lelki tanítómestere, és a mozgalom minden tagjának az én tanítványomnak kell lennie. Ők követik azokat a szabályokat és előírásokat amiket én kérek tőlük, és én lelki avatást adok nekik.” (Rádió interjú, 1968 március 12.) |
Jegyezzük meg, hogy itt Srila Prabhupada a válaszát az ISKCON szervezetére vonatkozóan adta, és sehol nem utalt a saját fizikai jelenlétére:
„én vagyok ennek a szervezetnek a lelki tanítómestere”
„és a mozgalom minden tagjának”
Tehát Srila Prabhupadanak ez volt a szándéka az ISKCON intézményével – hogy az ISKCON összes tagját ő fogja felavatni – ha csak nem a későbbiekben utasítást adott volna utód guruk kinevezésére. És amint a korábbiakban bemutattuk, ilyen utasítást nem adott. Csupán egy olyan utasítást adott Srila Prabhupada amelyben ritvikeket nevez ki annak érdekében, hogy az avatás után „a mozgalom minden tagja” az ő (Srila Prabhupada) tanítványa legyen:
„Valójában Prabhupada sosem jelölt ki egyetlen gurut sem. 11 ritviket nevezett ki. És őket sosem nevezte ki guruknak. Jómagam, és más GBC tagok, az elmúlt három évben a legnagyobb kárt okoztuk ennek a mozgalomnak, mert a ritvik kinevezéseket átváltoztattuk guru kinevezésekké.”
(H.H. Tamala Krisna Goswami Maharaja, 1980 December 3.)
| „Ezen guruknak a tanítványokkal szembeni elvárásait az intézmény elvárásai és általában a bhakták intézményének vezetői határozzák meg.” |
Az ISKCON-ban történő összes elvárást, az ISKCON legfelsőbb vezetőjének, Srila Prabhupadanak kellene meghatároznia. SRS itt helyesen állítja, hogy az ISKCON elvárásait nem Srila Prabhupada, hanem az ISKCON jelenlegi vezetőinek tetszőleges döntései határozzák meg. És amint azt újból és újból megmutattuk, a kettő nem egyezik meg. Például, Srila Prabhupada azt sem hagyta jóvá, hogy a GBC gurukat hatalmazzon fel:
„Azt, hogy Srila Prabhupada „személyesen részletezte az avató guruk számának a növekedési folyamatát”, csak szeretnénk. Vagy hamisan azt mondhatjuk a mozgalomnak, hogy megtette.”
(H. H. Jayadvaita Swami, 2003 December 13.)
Tehát a jelenlegi rendszer nem Srila Prabhupada utasításaira, hanem az ISKCON vezetőinek a döntéseire épül.
| „Például egy ekadasin – ha csak nem kisgyerekek - elvárják a bhaktáktól, hogy ne egyenek gabonát, de néhány lelki tanítómester azt szeretné ha az ő tanítványai száraz böjtöt tartanának. Ha azt szeretné, hogy Magyarországon is ez legyen a sztenderd, akkor azt meg kell beszélnie a vezetőkkel, és azok vagy igent vagy nemet mondanak.” |
Az ilyen helyzet, hogy minden guru más instrukciókat és sztenderdeket állít fel, természetes , hiszen a diksa guru adja a szabályokat és sztenderdeket a tanítványainak. Az ISKCON-ban jelenleg 70 diksa guru van, és a számuk egyre nő. Az, hogy az ISKCON-nak még az ekadasi böjtről sincs egységes sztenderdje, csak azt bizonyítja, hogy milyen szétesett lett az ISKCON. Nyilván csak akkor maradhat egységes mozgalom az ISKCON Srila Prabhupada irányítása alatt, ha Srila Prabhupada marad a mozgalom diksa guruja, hiszen a diksa guru adja a követendő sztenderdeket a tanítványainak, és ebben a helyzetben, az ISKCON-ban mindenkinek, ugyanazokat a szabályokat és előírásokat kéne követni, amiket Srila Prabhupada adott nekünk.
| „Tehát, ha jól tudom, nekünk egy egységes mozgalmunk van, amelyben én mindenkihez hasonlóan végzem a szolgálatomat, mint Srila Prabhupadat képviselő lelki tanítómester.” |
De a mozgalmat csak Srila Prabhupada instrukciói körül lehetne egységesíteni, máskülönben ez már nem Srila Prabhupada mozgalma, annak ellenére, hogy ő az alapító-acarya. És csak akkor tudunk ’szolgálatot’ végezni Srila Prabhupadanak, ha úgy képviseljük őt, ahogyan azt ő akarta, különben csak a legnagyobb kárt okozzuk:
„Jómagam, és más GBC tagok, az elmúlt három évben a legnagyobb kárt okoztuk ennek a mozgalomnak, mert a ritvik kinevezéseket átváltoztattuk guru kinevezésekké.”
(Tamala Krisna Goswami, önmagát felhatalmazó guru, Piramis ház vallomások, Topanga Canyon, 1980 December 3.)
Srila Prabhupada nem utasította SRS-t arra, hogy az ő utód diksa guruja legyen az ISKCON-ban. SRS, a 11 eredeti ritvik diksa guruvá válása utáni, GBC-s diksa guru beszavazások által lett diksa guru. De mivel, sem a 11 eredeti ritvik diksa guru státusza, sem a GBC guru megszavazó státusza (lásd: Jayadvaita Maharaja fenti állítását) nincs jóváhagyva, sőt SRS diksa guru helyzete sincs jóváhagyva, tehát, H.H. Tamal Krisna Maharaja szavait használva, SRS a legnagyobb kárt okozza, a mozgalomnak.
| „Tehát én azt javaslom, hogy a mozgalom összes bhaktáját soroljuk két kategóriába. Az egyik az az Isten testvérek kategória, ez persze függ attól, hogy melyik generációról beszélünk, vagy nagybácsik. A másik pedig, hogy ezen belül van egy közös diksa gurunk vagy talán még közös siksa gurunk, vagy siksa guruink is vannak.” |
Tehát az egység kedvéért istentestvérek lehetünk, még akkor is ha a guruink különböznek, ha csak nem az egyik guru éppen Srila Prabhupada, és ebben az esetben komolyan meg kell gondolnunk a „nagybácsi” és „ükbácsi” helyzeteket! Tehát az egység addig megengedett amíg, semmilyen módon sem alacsonyítja le az ISKCON sok fel nem hatalmazott gurujának a helyzetét.
| „Elmondtam nekik,hogy az általános elvárásaim a bhaktáktól, és mint GBC valamint lelki tanítómester, csak ezzel megegyezőek lehetnek. […] és ez önmagában is egy szolgálat Srila Prabhupadanak, aki a legfelsőbb siksa guru és az alapító acarya is egyben, az ISKCON összes tagjának.” |
SRS itt azt állítja, hogy ő a GBC és a diksa guru, és Srila Prabhupad csupán a siksa guru. De ez pont az ellenkezője annak a szerepnek, amit Srila Prabhupada adott magának és a GBC-nek:
„A GBC-nek oktató guruként kell tevékenykedniük. Én vagyok az avató guru, ti pedig a oktató guruk, azt tanítjátok, amit én tanítok nektek, és azt csináljátok amit én csinálok.”
(Srila Prabhupada levele Madhudvisanak, 1975/08/04)
Ez megint egy a GBC-nek szánt INTÉZMÉNY helyzetére utal, és nem csak arra amíg Srila Prabhupada fizikailag jelen van. A GBC-knek csupán siksa guruknak kellene lenniük, és Srila Prabhupada kellene, hogy a diksa guru legyen. A későbbiekben Srila Prabhupada nem változtatta meg, vagy adott egy másik utasítást arra, hogy a GBC hagyjon fel a siksa guru tevékenységgel, és legyenek diksa guruk. Sőt még olyat sem mondott, hogy ő nem lesz „avató guru” a továbbiakban. Tehát ő marad az ISKCON „avató guruja”, és a GBC-k továbbra is csak „oktató guruk”.
Szokás szerint, ismét bemutattuk, hogy nagy különbség van Srila Prabhupada és SRS szavai között.