Mint már jelezztük, a következőkben válaszolunk a fent említett, Sivarama Maharajaval (SRS) történt beszélgetésre. Szokás szerint, SRS kijelentései idézőjelben " " lesznek, majd ezt követik a mi válaszaink félkövér betűkkel.
| "Amikor valaki tanítványokat fogad el, az nemcsak azzal jár, hogy avatást ad, hanem felelősséget is vállal arra, hogy a tanítvány lelki fejlődése biztosítva legyen. Ez történhet közvetlenül, illetve közvetve is, mint ahogy Srila Prabhupada is egy bizonyos szint után, már nem személyesen foglalkozott a tanítványaival, sőt már egy szinten túl, levelekre sem volt képes válaszolni, de gondoskodott arról, hogy legyen egy rendszer kiépítve, amely őhelyette ezt megteszi.
Ott vannak a Templomvezetők, a GBC, úgyhogy ez a gurunak a dolga, a felelőssége (....) ezért is mondta az Úr Caitanya, hogy ha valaki túl sok tanítványt fogad el s ezért nem tud odafigyelni rájuk, akkor mi az értelme az egésznek? Ahogy már említettem, lehetőség van olyan elrendezésre, hogy az másokon keresztül történjen. Valaminek lennie kell." |
- SRS itt a Srila Prabhupada által felállított ritvik rendszerre utal, amikor is, 1977 július 9. után már nem vette ki személyesen a részét a jelöltek felavatási folyamatából, amiáltal a Templomvezető volt az, aki ajánlotta a jelöltet az avatásra, majd egy ritvik elfogadta a tanítványt Srila Prabhupada nevében azzal, hogy egy lelki nevet adott neki. S mindez Srila Prabhupada ellenőrzése nélkül történt. SRS elfogadja, hogy hiteles ennek a rendszernek a használata, melyben Srila Prabhupada nem személyesen vesz részt a tanítvánnyal való kapcsolatban. Következésképpen, Srila Prabhupada eltávozása valamint, hogy ebből eredően képtelen személyesen közreműködni a tanítványával, nem lehet oka annak, hogy Srila Prabhupada hirtelenjében ne legyen továbbra már az ISKCON avató guruja, hiszen SRS is belátta az imént, hogy képes volt folytatni a felelősségvállalást a tanítvány lelki előmenetele érdekében, még ha ez 'közvetve' is történt. Ezért mivel, Srila Prabhupada kapcsolata az eltávozása utáni tanítványaival azonos azzal a kapcsolattal, ami eltávozása előtt volt a közvetett kapcsolat által a tanítványaival, ezért az ISKCON avató guru poziciója is, azonos kell, hogy maradjon.
- SRS úgy spekulál, hogy azért jött létre ez az elrendezés, mert Srila Prabhupada már levelekre sem volt képes válaszolni. Azonban Srila Prabhupadanak titkárai voltak, akiknek leveleket diktált, és nincs semmi feljegyzés arról, hogy Srila Prabhupada valaha is képtelen lett volna a hangszálait használni, ahogy több rögzített hangfelvétel is bizonyítja, a ritvik rendszer nem Srila Prabhupada beszédképtelensége miatt lett felállítva.
| "Természetesen annak a szemszögéből aki felajánlja az odaadását annak, aki már többé nincs ott, természetesen jön fel a kérdés, hogy akkor miként fog az odaadó szolgálata folytatódni? Persze Krisna ott van, Caitanya Mahaprabhu is ott van és.......ezért a bhakta nincs különösképpen magára hagyva, inkább csak a lelki tanítómesteren való elmélkedés elősegítésében. Ahhoz, hogy egy olyan erős kapcsolatban álljon, ahol minden ami a sastraban áll, az rá is vonatkozik (...).
Megkaptam a mantrát valakitől, ezért nem különíthetem el a mantrát az egyéntől, ilyenkor természetesen előnyös egy újraavatást kapni. Ezért ez az avatás igenis fontos a hivőknek, különösen a bhaktáknak akik még mindig kapcsolódnak az asrammal, és a tudatlansággal amennyiben jelen van. Szóval én úgy gondolom, hogy ez egy jó gyakorlat, és ha annak alapján ítélem meg, amit megfigyeltem, vagyis az eredményességet alapulvéve úgy gondolom, valóban letisztázza az egyén lelki életét. Tudod amikor valaki érdeklődik, hogy- ki a lelki tanítómestered? Úgy vagy vele, hogy hát....Prabhupada! De mégsem Prabhupada, én nem vagyok ritvik! De nem ő, mert ő már eltávozott. Szóval a bhaktákat nem lenne szabad ilyen helyzetbe beletenni. Ez olyan mint amikor valaki megkérdezi tőled, hogy ki az apád, s ha nem válaszolsz azonnal, kezdenek furcsán nézni rád, hogy honnan jött ez az ember?(....) Van hite Krisnában és más dolgokban, de az életének ez az oldala hiányos, s ha nincs fejlett szinten, akkor ez komolyan gátolja a fejlődését a Krisna tudatban." |
SRS itt nagyon erős álláspontot képvisel az újraavatás mellett, azt állítva róla:
- Megengedi az odaadó szolgálat folytatását, biztosítván egy lelki tanítómestert akin meditálni lehet.
- Ez szükséges az erős kapcsolathoz, hogy mindent alkalmazni lehessen ami a sastrában van.
- "Feltétlenül előnyös hatású", "lényeges", "jó gyakorlat".
- Letisztázza a dolgokat a lelki életben úgy, hogy egyértelművé teszi, ki a tanítómestered, honnan jössz, mert nem mondhatod, hogy Srila Prabhupada a lelki tanítómestered, hiszen akkor "ritvik" lennél! Vagyis újraavatást kell kapj, egy helyettes lelki tanítómestertől.
- Nélküle, a Krisna tudatodban komolyan gátolva lehetsz, ha csak nem vagy már fejlett szinten.
Így világos, hogy Maharaja azt állítja, hogy az újraavatás a lelki élet szükségessége.
Azonban hadd mutassunk egy ennek ellentmondó véleményt, ugyanattól a Sivarama Maharajatól, ugyanarról a témáról, kevesebb mint 12 hónappal ezelőttről:
| "Ezen a reggelen történt egy ...- Akarok neki adni egy más nevet, nem akarom újraavatásnak nevezni. Balabhadra prabhu régebbi, vagy volt tanítványainak segítése volt a téma. Az ő történetét az itt ülők feltételezhetően már ismerik a dandavats.com weboldalról, ha nem akkor megnézhetitek ott.(....) Nem nevezem újraavatási ceremóniának, mert nem hiszem, hogy igazságos lenne azon bhakták felé azt mondani, hogy szükségük volt újraavatásra. Azt sem gondolnám hogy egyáltalán használnunk kellene ezt a terminológiát. Egy bizonyos értelemben ejtve lett ezen kifejezés használata, legalábbis a hivatalos ISKCON körein belül.
Az ok, amiért nem tartom az újraavatás kifejezést megfelelőnek az, hogy ezek a bhakták nem tettek semmi olyat, ami miatt az újraavatásuk szükségessé vállt volna, vagy akár a felavatási esküjüket vissza kellene vonni. Elhagyta őket a lelki tanítómesterük, de ők kötelességet vállaltak Caitanya Mahaprabunak, Srila Prabhupadának és az ISKCON-nak. Megtartották hitüket a Úr Szent Nevében, követték a szabályozó elveket, vibrálták a 16 körüket naponta. Akárhogy is, én tényleg különbséget akartam tenni az ő ügyük, s aközött amit mi általánosságban avatásnak tekintünk, mert az újraavatás azt jelenti, hogy ugyanazt teszed ami akkor történt veled amikor először lettél avatva. Jiva Goswami azt mondja (.....) Az ember szükség szerint újra megkaphatja a mantrát, de evvel az újraavatás szóval még nem találkoztam, legalábbis nem egy hiteles szentirásokban elhangzó kifejezésként". |
(SRS podcast, 2007 szeptember 27)
Itt SRS pont az ellenkezőjét állítja:
- Nincs szükség újraavatásra.
- A leesett guruk tanítványai nem tettek semmi olyat ami miatt újraavatásuk szükségessé válna
- Valójában nincs is olyan szó hogy újraavatás !
Ez az egyszer így - egyszer úgy, kábító magyarázkodás megmutatja, hogy SRS-nek fogalma sincs arról, amiről beszél. Ha még azt sem tudja, hogy szüksége van e újraavatásra a bhaktáknak vagy sem, akkor hogyan lenne képes önmegvalósított guruként ténykedve újraavatni, vagy akár csak avatni is?! A szószerinti jelentése a "guru" szónak "súlyos tudással rendelkező", nem "súlyos ellentmondással rendelkező"! Azokról akik ellentmondásba keverednek önmagukkal, Srila Prabhupada a következőt állítja:
"Ez a spekulánsok hiányossága: ellentmondanak önmaguknak. Igen. Egyszóval ellentmondás azt jelenti: tökéletlen tudás. Tökéletes tudása annak van, aki ragaszkodik az elveihez. Ez a tökéletes tudás. Aki nem ragaszkodik az eredeti állításához, annak a tudása tökéletlen." (Srila Prabhupada, Immanual Kant beszélgetés) |
 |
És arra a személyre aki ellentmond önnmagának, s nem tökéletesen tud valamit, ahogy az előzőleg ki lett jelentve, Srila Prabhupada a következőt mondja:
"Csak nézd, hogy müködik a gazemberség. Nem tudsz valamit teljesen, s mégis beszélsz róla." (Lecke, Bg 1.45-46 1973 Aug. 1)