Írta Krishnakant

A következőkben válaszolni fogunk HH Sivarama Swami (SRS), „A lelki tanítómester és tanítvány szerepe” című podcast leckéjére. Szokásunkhoz híven Maharaja leckéjének kivonatai zöld mezőkben „” lesznek, ezeket követik a mi hozzáfűzéseink.

És habár, Srila Prabhupada elképzelése arról, hogyan folytatódjon a parampara guru-tanítvány kapcsolata a Krisna tudatos mozgalomban, egyfajta magától értetődő dolog volt, ahogy más dolgoknál is, mint ahogyan megalapította az ISKCON-t”. 

Meglepő ez a vallomás SRS részéről, hogy valójában nincs utasítás Srila Prabhupada részéről arra vonatkozóan, történjen-e guru utódlás az ISKCON-ban, és ha igen, hogyan? Ehelyett az ISKCON folyamata arra, hogyan folytatódjon a parampara Srila Prabhupada utód guruival, kizárólag egy elképzelésen alapszik, azon, hogy ez,”egyfajta magától értetődő dolog volt” Srila Prabhupada részéről, ahogy az ISKCON is meg volt alapítva! Ez nagyon egybe cseng azzal, ahogy Jayadvaita Swami ismeri be ugyanezt a GBC-nek:

„Srila Prabhupada sosem jött hozzánk és mondta konkrétan:
„Válasszatok ki magatok közül néhányat arra a szolgálatra, hogy avassanak új tanítványokat. Vagy igen?  Igen. Egyetértek ez magától értetődő (…) Most egyetértek, hogy Ő Isteni Kegyelme azt szándékozta ezzel, hogy a ritvik ek az eltávozása után, saját tanítványokat avassanak, és ez magától értetődik a beszélgetésből.”
(Jayadvaita Swami e-mail to GBC, 13/12/2003)

Szóval SRS bizonyítéka a guru utódlásra egyszerűen csak egy feltételezése annak, hogy ez „egyfajta magától értetődő dolog”. Az igazi bizonyíték hiányában pedig, bármit lehet bizonyítani azzal, hogy ezt feltételezzük.

„És olyan dolog sem volt, hogy intézmény. Amikor az intézmény szót említem, mint amilyen az ISKCON, akkor van egy fajta nem hagyományosság abban, ahogy a guru működik az intézményben. (…). A guru-tanítvány hagyomány azt jelenti, hogy guru vagy, mivel követted a gurud utasítását. Amire ő kér meg, az nem állít fel hagyományost vagy nem hagyományost. A hagyomány ebből adódóan ugyanez, és persze ez az, amit mindenütt hallunk és olvasunk is, hogy a lelki tanítómester csak annyira lelki tanítómester amennyire követi az ő lelki tanítómesterét.(…) Szóval, ezért nem az a téma, hogy az ISKCON-ban van valami nem hagyományos. Hagyományos.  Ez csak attól függ, hogy mit von maga után a guru utasítás követésének a hagyományos folyamata.”

Szóval a hagyomány, vagy a történelmi precedens nem számít. Egyszerűen csak a guru utasítását kell inkább követni – ez az, ami hagyományos. Ezzel az érveléssel, ha Srila Prabhupada a ritvik rendszerre utasít, követni kell, és nem lehet elutasítani az alapján, hogy nem hagyományos, és nincs rá precedens. Tudjuk már, hogy Srila Prabhupada tett ilyet 1977 Július 9.-én, azt kijelentve, hogy az ISKCON avatási rendszere képviselők használatát is magába foglalja, amin keresztül továbbra is az ISKCON diksa guruja maradhat Srila Prabhupada. Sosem utasított arra minket Srila Prabhupada, hogy adjuk fel ezt a rendszert. Az ISKCON egyedüli ellen szóló érve az volt, hogy ez nem lehet megfelelő, mivel nem hagyományos és nincs rá történelmi precedens. A fentiekben SRS megdöntötte ezt az érvet. Egyszerűen követnünk kell szó szerint a guru utasítását, anélkül, hogy megpróbálnánk magyarázatokat fűzni hozzá a hagyomány és történelem alapján.

„És ezért Srila Prabhupada volt az, akinek ez a másik elképzelése volt,- nem, a gurunak nincs meg minden intézményi felhatalmazása. Inkább ő is csak egy szolga, mint mindenki más, és szolgálatként teszi ezt. A szolgálata az, hogy diksát adjon. Mindenki más siksát ad szolgálatként, neki is kell siksát adnia, de ő diksa avatást is ad. És a tények alapján a diksa adás az az elv, ami a siksán alapul. Divyam jnanam yato dadyat kuryat papasya sanksayam. Szóval Srila Prabhupada mondja, avasd fel, transzcendentális tudással.”

1) De hiszen az ISKCON-ban mindenki, minden reggel azt énekli Guru-Puja alatt Srila Prabhupadanak, hogy Ő az, aki nekünk a ’divyam jnanam’-ot adja.

„cakhu-dan dilo jei, janme janme prabhu sei, Divya-jnana hrde prokasito.”

„Ő, aki nekem a transzcendentális látás ajándékát adta, az én uram, születésről születésre.”
(Guru-puja ima, amit Srila Prabhupada-nak énekel minden reggel, minden ISKCON tag.)

És a vers magyarázatában Srila Prabhupada kimondottan azt állítja, hogy ez azt jelenti, hogy diksát ad, vagy felavat:

"Divya-jnana hrde prokasito. Mi is ez a divya-jnana? […] Ez a divya-jnana. diksa. A diksa jelentés a divya-jnana-ból jön."
(Srila Prabhupada Lecture, 11/7/1976)

2) És, ha a diksa a siksán alapszik, akkor már megint csak Srila Prabhupadanak kell lennie a diksa gurunak, mivel ahogy az el is van ismerve, jóformán ő adja egyedül az összes siksát:

„Az ISKCON alapító acaryája, Srila Prabhupada az elsődleges és kötelező siksa guru a mozgalom összes Vaisnavája (guruk és tanítványok) számára, akik a tanításaihoz való elkötelezettségükön keresztül, közvetlenül kaphatnak felhatalmazást.”
(409. számú, GBC határozat 1999)

„Srila Prabhupada instrukciói a lényeges tanítások minden ISKCON bhakta számára.”
(35. számú GBC határozat, Alapító Acarya meghatározás 1994)

„Srila Prabhupada megemlítette ezt a pontot, hogy a lelki tanítómesternek az Úr örök társának kell lennie. Goloka Vrindavana lakójának kell lennie, és ez a Bhagavat-viddhi. Caitanya Mahaprabhu a missziójában, hogy megmentse a feltételekhez kötött lelkeket, átgondolta, hogy milyen ritka az ilyen magas szintű személy, és megengedte az amara ajnaya guru-t. Adta az utasítását.” Bárki is lakik Indiában, mindenki vállalja el a felelősséget, és legyen guru.” Ami azt jelenti, hogy lelkileg fejlett bhakták teljesen széles skálája van jelen.”

De az Úr Caitanya minden avatatlannak adta ezt az amara ajnaya guru-t, akikkel találkozott dél indiai útja alatt. Ezért világos, hogy ez nem utasítás arra, hogy nem-felszabadult diksa guruk legyenek. Srila Prabhupada magyarázata ehhez az utasításhoz, nagyon világossá teszi mindezt:

„Ez a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének nagyszerű küldetése. Sokan jönnek hozzánk, akik azt kérdezik, hogy csatlakozzanak a közösséghez. A mi missziónk azonban más. Az ember továbbra is kényelmesen élhet a lakhelyén. (…) A Krisna tudatos mozgalom az élet tökéletességéig próbálja felemelni az emberi társadalmat, azt a módszert követve, amelyet Sri Caitanya Mahaprabhu tanácsolt Kurma brahmanának: Az ember éljen tovább az otthonában, énekelje a Hare Krisna mantrát, és prédikálja Krisna tanításait, amelyeket a Bhagavad-Gitában és a Srimad Bhagavatamban találunk.(…) Az ember maradhat családfő, orvos, mérnők vagy bármi más, mindez nem számít. Az egyetlen dolog, amit tennie kell, hogy kövesse Sri Caitanya Mahaprabhu utasítását: Énekelje a Hare Krisna maha-mantrát, és adja át rokonainak és barátainak a Bhagavad Gita és a Srimad Bhagavatam tanítását. A legjobb, ha nem fogadunk el egyetlen tanítvány sem. Otthon kell megtisztulnunk a Hare Krisna maha-mantra éneklésével és a Sri Caitanya Mahaprabhu által hirdetett elvek prédikálásával.”
(C. C. Madhya-lila, 7:127-130, magyarázatokból származó, szószerinti idézetek)

Szóval ez egy utasítás az átlagos dolgozó, házas embereknek arra vonatkozóan, hogy maradjanak otthon, és tisztuljanak meg azáltal, hogy éneklik a Hare Krisnát és prédikálnak a barátaiknak, rokonaiknak. Nekik biztos, hogy nem kell egy tanítványt sem elfogadniuk. Az ISKCON-ban az ilyen embereket általában támogatóknak, „Krisna barátainak”,” Nama-hattásoknak”, kongregációs tagoknak hívják, akikre a Krisna-tudatos mozgalom hierarchiájában legalul elhelyezkedőkként tekintenek, akik még az újonnan templomhoz csatlakozott bhaktáknál is lejjebb vannak. SRS most hirtelen azt állítja, hogy ezek a személyek valójában helyettesítik Goloka Vrindávana lakóit!

 SRS valóban, el is ismeri ezt később, ugyanebben a leckében:

„Ha avatást fogadsz el, akkor amara ajnaya guru, felelősséget vállaltál, és Caitanya Mahaprabhu utasítása szerint prédikálnod kell. Felelősséget kell vállalnod arra, hogy támogatod ezt a mozgalmat olyan módon, ahogy a gurud meghatározza.  Legyen az anyagi támogatás, Náma-hatta programok tartása az otthonodban, vagy könyvosztás vagy…”

Szóval miután elismerte, hogy a gurunak tiszta nitya siddhának kell lennie, mint amilyen Srila Prabhupada volt, SRS kísérlete arra, hogy ezt behelyettesítse az amara ajnaya guru verssel, ellentmond Srila Prabhupada tanításainak, és annak is, amit ő mond a következőkben!

„A múltban megtörtént, hogy a guru elhagyta az ISKCON-t, de a követői elég bölcsek voltak ahhoz, hogy megértsék, „Én nem megyek el, mert a közösséghez csatlakoztam, és hűséggel tartozom Srila Prabhupadanak, aki azt várja el tőlem, hogy hűséges legyek a szervezethez, szóval nem fogok elmenni.”

SRS itt azt állítja, hogy az ISKCON egy guruja általi avatás azt jelenti, hogy az ember a hűségét Srila Prabhupada felé alapítja meg, nem pedig a diksa guruja felé, akit az ember visszautasíthat, ha az elhagyja az ISKCON-t. Ezért ez egyfajta elismerése annak, hogy az avatás az ISKCON-ban inkább egy ritvik folyamathoz hasonlatos, mivel az avatás inkább a Srila Prabhupada-hoz történő kapcsolódáshoz vezet, mintsem az ember saját ISKCON gurujához (ritvik hez), történő elkötelezettséghez.

„Azonban az avatást a paramparán keresztül is kapjuk, megalapozva ezzel egy nagyon valóságos kapcsolatot Srila Prabhupadaval, ami egy másik felelősség a mozgalom tagjai számára. Igazán kell tudniuk ki Srila Prabhupada, mit akart, mik voltak a tanításai az egyének és a közösség számára. Mi volt az a misszió, amiért elvárta, hogy felelősséget vállaljon a mozgalom minden egyes tagja. Az avatás is ezt jelenti.”

Nagyon nehéz lesz megtudni az ISKCON tagoknak azt, hogy mik voltak Srila Prabhupada utasításai az utód diksa guruktól való avatással kapcsolatban, mivel SRS már elismerte, hogy ilyen utasítások igazából nem léteznek, csak feltételezzük azt, hogy vannak, mert ez „egyfajta magától értetődő dolog”