Válasz HH Sivarama Swami
2009 December 2.-i podcastjára


irm


Írta Krishnakant

A következőkben válaszolunk Sivarama Swami Maharaja (SRS) fenti podcastjára. SRS állításait idézőjelekbe tesszük, ezeket követik a mi válaszaink.

„Mi volt a kérdés, amit ez a bhakta kérdezett? Nos, azt kérte, hogy beszéljek a tizenegyedik ének utolsó verséről, ami a „bhayam dvitiyabhinivesatah syad” –al kezdődik és a „bhaktyaikayesam guru-devatma”-val végződik, melynek fordítása az, hogy az embernek egy hiteles lelki tanítómester által le kell foglalnia magát az odaadó szolgálatban. Ezt a lelki tanítómestert imádandó istenként, életének és lelkének kell elfogadnia. Valójában Prabhupada oly sokat beszélt a diksa guru, lelki tanítómester és tanítványa közötti kapcsolatról, hogy egy szempontból ezt tovább részletezni, tudományos dolog. Mindenki tudja mit jelent ez.”

Miután SRS itt azt állítja, hogy Srila Prabhupada oly sokat beszélt a lelki tanítómesterről és tanítványról, azt is kijelenti, hogy Srila Prabhupada instrukciói arra vonatkozóan, hogy a bhakták, hogy lelki tanítómesterek „annyira minimálisak”.

"Prabhupada utasításai azzal kapcsolatban, hogy mit akart a bhaktáktól, hogy legyenek lelki tanítómesterek annyira minimálisak, hogy sok vitánk van erről.”
(SRS Manor istagosthi 2009 01 08)

Ha igaz az, amit SRS mond, akkor olyan helyzetben vagyunk ahol:

  1. Srila Prabhupada szinte semmit nem beszélt arról, hogyan legyenek a bhakták diksa guruk,
  2. Azonban sokat beszélt arról, hogy mi a kapcsolat a diksa guru és a tanítvány között

Ez a helyzet csak akkor lenne érthető, ha Srila Prabhupada maradt volna a diksa guru az ISKCON–ban, és a tanítványainak nem kellett volna elfogadni ezt a szerepet.

" Most a bhakta folytatja, és azt mondja második kérdésként ,  ’ Sajnos valami oknál fogva nem vagyok képes arra, hogy a lelki tanítómesteremet  az imádandó istenségemé és az életem értelmévé tegyem’ (…) Azonban azzal kezdeném, hogy az elvet el kell fogadni és ez fontos.   Az ebbe az elvbe vetett hit az, ami igazán segít az embernek abban, hogy végig menjem azon a hosszú úton, amelyen eléri így vagy úgy azt, amit ez a vers leír. Ez alatt azt értem, hogy lehet, hogy a rendőr nem szimpatikus csúnya, nem egy szép ember, de amikor azt mondja neked, hogy állj meg a piros lámpánál, akkor megállsz a piros lámpánál.
Nem kell, hogy jó fickó legyen számodra ahhoz, hogy ezt meg tedd. Miért? Mert ő képviseli az elvet, és te ezt az elvet követed.(…) Ugyan ez van a lelki tanítómesternél is.”

1) SRS itt megpróbálja alátámasztani a leesett ISKCON guru rendszert azzal, hogy nem számít, ha a guru nem egy „jó fickó”. Srila Prabhupada azonban pont az ellenkezőjét prédikálja:

Riporter: De a rossz guruk …
Srila Prabhupada: És mi a rossz guru?
Riporter: A rossz guru csak pénzt akar és hírnevet.
Srila Prabhupada: Nos hogyha ő rossz, akkor hogyan lehet guru? (Nevetés) Hogyan lehet a vas arany? Igazából egy guru nem lehet rossz, mert ha valaki rossz, akkor nem lehet guru. Nem mondhatod azt, hogy „rossz guru”. Ez egy ellentmondás. Csak próbáld megérteni mit jelent az igazi guru( …)A guru nem lehet rossz . Nincs olyan, hogy rossz guru (…) Guru azt jelenti valódi guru.”

(Srila Prabhupada London Times interjú, Önmegvalósítás tudománya)

Ezért a guru mindig „jó” kell, hogy legyen.

2) Továbbá az ember nem lesz rendőr csupán azzal, hogy magára vesz egy egyenruhát, hogy úgy látszódjon, mint egy rendőr. Hitelesítve kell, hogy legyen. Vajon SRS hiteles? A rendőr feladata, hogy megmutassa, hogy fel van hatalmazva. Nem az állampolgár dolga az, hogy bebizonyítsa azt, hogy aki utasította az nem rendőr. SRS nem igazolta, hogyan lett felhatalmazva Srila Prabhupada által. Inkább azt ismerte el, hogy saját döntése alapján jelentkezett azért, hogy megkapja a GBC-től a szükséges számú szavazatot, miután egy fiatal lány megkérte rá, hogy legyen guru.

"Ebben az időben azt is kérték tőlem, hogy vegyem fel az avató lelki tanítómester szerepét. Én ekkor úgy gondoltam, hogy ez nem lenne túl jó a személyes lelki életemnek és elégedett voltam azzal, hogy ezt a szolgálatot mások végzik. Maradtam volna a jelenlegi helyzetemben, mint sannyasi, egy prédikátor siksa guru, GBC. Valószínűleg Gauranginak* az ismétlődő buzdítása miatt kezdtem el végül komolyan gondolkozni arról, hogy felvegyem ezt a szolgálatot, és fel is vettem.”
(HH Sivarama Swami, Podcast, 2006. október 4.)

*Abban az időben egy fiatal bhakta lány, aki most egy tanítványa.

"Most a bhakta folytatja, és azt mondja második kérdésként, ’ Sajnos valami oknál fogva nem vagyok képes arra, hogy a lelki tanítómesteremet az imádandó istenségemé és az életem értelmévé tegyem.’ (…) Kereshet akkor az ember egy siksa gurut, aki az élete és lelke lehet?
Nos tekintettel arra, hogy lelkileg minden OK „Guru Krisna Prasade paya „Ha erre szükség van, és az ember imádkozik Krisnához és Srila Prabhupadahoz ,  akkor bizonyára lehet.
Persze Srila Prabhupada az alapító acarya. Az ISKCON siksa gurujaként, a tanításai, a személyisége mindig ott vannak.”
Ha további irányításra van szükség, és ilyen személy kell ahhoz, hogy előidézze a vers által leírt elkötelezettséget és meghódolást, akkor Krisna megteszi az ilyen fajta elrendezést.”

SRS egyetért azzal, hogy, ha valaki nem képes meghódolni az ISKCON diksa gurujának, mint élete és lelke, ahogy a Bhagavatam leírja egy diksa gurunak való meghódolás mikéntjét, akkor e helyett elfogadhat egy siksa gurut, aki felé ugyan úgy meghódolhat, és ez a siksa guru, Srila Prabhupada is lehet. Bármi ami ezen felül és ezen túl van, csak akkor kell, ha további irányításra van szükség. Ezzel SRS gyakorlatilag hatékonyan hirdeti az IRM álláspontját, hogy:

a) Az embernek meg van a lehetősége arra, hogy elfogadhatja Srila Prabhupadat élete és lelkeként, és ugyanazt a meghódolást mutassa  ki felé, amit a nem inspiráló ISKCON diksa guruja felé kéne.
b) Ez megfelelő, és az embernek nincs szüksége másra, ha elegendő utasítást kap Srila Prabhupadatól, és Srila Prabhupada elkötelezettséget és meghódolást vált ki belőle.

SRS nem mondja azt, hogy akiben az ISKCON diksa guruja nem váltja ki a szükséges elkötelezettséget és meghódolást, annak valahogy el kell érnie ezt a szintet annál a személynél, vagy keresnie kell egy másik ISKCON diksa gurut, aki alkalmas erre.

Így hát, SRS újra bemutatja a képmutatását és zavarodottságát azáltal, hogy kegyetlenül kitilt és eltávolít mindenkit, aki azt prédikálja, amit az IRM, hogy Srila Prabhupada egymaga is elegendő, ugyanakkor hatékonyan prédikálja ugyanezt az álláspontot ő is!

"Az utolsó kérdés, amit kérdez : „Választanék e én neki egy oktató lelki tanítómestert? „
Persze a válaszom, amit mondanék „Nem” Nem választhatok se oktató, se másmilyen lelki tanítómestert, valakinek, akit nem ismerek.”

SRS zavartsága még tovább fokozódik, mivel most még arra sem emlékezik, amit nemrég mondott. Épp most jelentette ki azt, hogy :
   
"Persze Srila Prabhupada az alapító acarya. Az ISKCON siksa gurujaként, a tanításai, a személyisége mindig ott vannak.”

A GBC pedig, aminek ő is tagja, szintén Srila Prabhupadat ajánlja siksa guruként, minden bhakta számára:

"a, Srila Prabhupada az alpvető siksa guru minden ISKCON bhakta számára (…)
  b ) Srila Prabhupada instrukciói  a lényeges tanítások minden ISKCON bhakta számára. "
(GBC határozat 35, 1994)

Szóval választhat egy oktató lelki tanítómestert mindenki számára, és ez Srila Prabhupada.

"Még, ha ismerek is valakit, még, ha ismerem is őt nagyon jól, az nem az én, vagy bárki más dolga, hogy valaki másnak válasszon lelki tanítómestert.
Inkább a felelősség az egyéné " Tasmad gurum prapadyeta jijnasuh sreya uttamam” hogy vegye a felelősséget maga, és találjon egy képesített lelki tanítómestert. A lábjegyzet pedig az, hogy a bhaktának, nem csak meggondolatlanul, gyorsan kell elfogadnia valakit lelki tanítómestereként.
Segíthetek valakinek, hogy találjon egy lelki tanítómestert, de csak, hogy rámutassak valakire? Nem. Mert mi történik, ha később az ember újra azt érzi, „ ő nem az életem és a lelkem és nem az imádandó istenségem” akkor vissza fog jönni hozzám, mondván:” miért ajánlottál nekem valakit, aki nem vált be nekem?”

Nagyon is érthető, hogy SRS manapság miért nem ajánlana, vagy nevezne meg bárki számára is egy lelki tanítómestert sem, mivel több, mint 20 éves gyakorlata van abban, hogy elesett ISKCON lelki tanítómestereket ajánl. Elöször a zóna acarya éveiben 1977-től 1986-ig támogatta lelkesen Jayatirthat és Bhagavant, kettőt az eredeti 11 zóna acarya csalók közül – nemrégiben pedig Balabhadrát / Bhakti Ballabh  Puri Goswamit, ahogy ezt ő maga is elismeri:

"Azzal vezettem be a beszédemet a gyűlésen , hogy bocsánatot kértem a bhaktáktól, ahogy azt Skóciában is tettem, mivel GBC-ként én voltan a végső felelős azért ami történt, legalábbis a az irányért ami felé Balabhadra ment, és amit igazán el szerettem volna kerülni, hogy megtörténjen Magyarországon. El akartam kerülni azt, hogy a bhaktáknak át kelljen menniük azon a fájdalmas helyzeten, hogy elveszítik a lelki tanítómesterüket. Minden akaratom ellenére a végén mégis ez történt.”
(SRS podcast 2007 szept. 29.)

Az is nagyon világos még ebből a rövid podcastból is, (és a sok másik podcastjából és kijelentéseiből, amiket eddig analizáltunk), hogy SRS-nek nem sok fogalma van a guru tattváról, vagy arról, hogy ki a guru, és ezért nem is képes gurukat ajánlani, a saját bevallása szerint. Az első dolog, amire egy hiteles guru képes, az, hogy felismeri másokról, hogy hitelesek-e vagy boguszok, ahogy azt Srila Prabhupada is meg tudta tenni. Ezért, ezt az egyszerű tesztet elbukva világos, hogy SRS maga sem egy hiteles guru.  

Énekeld: Hare Krisna, Hare Krisna, Krisna Krisna, Hare Hare,
Hare Rama, Hare Rama, Rama Rama, Hare Hare
- és légy boldog!