A következőkben válaszolunk HH Sivarama Swami (SRS) fenti podcastjára. Szokásunkhoz híven SRS állításai idézőjelekben lesznek, melyeket a mi válaszaink követnek.
"És ami igazán feltűnt nekem, az Srila Prabhupada merészsége volt. Srila Prabhupada rendkívül bátran, habozás nélkül kritizált másokat. Nem tétovázott rámutatni azokra a gurukra és Swamikra, akikről én is hallottam vagy láttam, hogy csalók voltak. Prabhupada azt a szót használta rájuk, hogy csirkefogók. Az ilyesfajta szavak újak voltak számomra, újfajta kifejezések. Az nem volt szokatlan számomra, hogy különböző lelki személyek kritizálnak vagy lejáratnak másokat. Amikor azonban Srila Prabhupada használta ezeket a szavakat, akkor tényleg megértettem, hogy az amit mond nem más, mint az igazság. Mindez nagyon meggyőző volt és ezzel Srila Prabhupada erős benyomást gyakorolt rám.”
SRS nemcsak elfogadja, hogy a csaló gurukat lehet bírálni, de valójában még szimpatizál is vele. Megjegyzi, hogy Srila Prabhupada csakis az igazságot mondta ki, amikor így tett. SRS ezért nem tiltakozhat az ellen, hogy bárki is bírálja a csaló gurukat, amíg az valóban igaz. Mégis, pontosan ezt teszi, ha az igazság őrá, vagy más ISKCON gurukra vonatkozik. SRS megfenyegetett minden bhaktát, hogy kemény büntetést helyez kilátásba azok számára, akik megkísérlik elolvasni Srila Prabhupada igazi kijelentéseit, melyek a Vissza Prabhupadahoz magazinban találhatók. Ahhoz is ragaszkodott, hogy begyűjtse a Vissza Prabhupadahoz (BTP) magazinokat, mielőtt a bhakták azokat elolvashatnák:
A Vissza Prabhupadahoz című magazinnal kapcsolatban írok nektek. Bizonyára sokan megkapták közületek ezt az újságot, és sokan láttátok […] a ritvikeket és kiadványaikat ezért figyelmen kívül kell hagynunk […] Ugyanezt az utasítást olvashatjuk a GBC testület – az ISKCON legfelsőbb döntéshozó szerve – iránymutatásában is, a ritvikekkel és ideológiájukkal kapcsolatos, 1990-ben hozott törvényben: […] Az idézett törvény hangvétele, napnál is világosabban jelzi, hogy megszegése komoly szankciókat von maga után.”
(SRS, levél minden bhaktának, 2008, Július 17.)
"Az a kérésem, hogy azok a bhakták, akik megkapták az újságot, hozzák be a templomba és adják le nekem, ne maradjon kint a bhakta társadalomban.”
(SRS, Istagosthi, Budapest, 2008, július 17)
Csak azért van szükség ilyen intézkedésre, mivel az igazságot hirdetjük. Egyébként SRS-nek meg kéne bíznia a tanítványaiban, akiket lelki tanítómesterükként ő képzett, és átadta nekik a divya – jnanat, (transzcendentális tudást). Ha nem az igazat mondanánk, a bhakták az ilyen tudás birtokában képesek lennének azt felismerni. SRS ehelyett inkább képmutató módon, kettős mércével azt állítja, hogy a guruk kritizálása egyáltalán nem megengedett, mert az sértést jelent. Teszi ezt annak ellenére, hogy a fenti idézet alapján, egyetért azzal, hogy az igazságot feltáró bírálat a csaló gurukkal szemben, tisztességes eljárás.
"Nos, természetesen a személyes tapasztalatom azon alapult, hogy magnó kazettákat adtak. Kaptam egy kazettás magnót, ami akkor egy új találmány volt és elkezdtem Srila Prabhupada felvételeket hallgatni."
SRS beismeri, hogy személyes tapasztalata Srila Prabhupadaval, kazettáinak hallgatásán alapult. SRS bevallotta, hogy már akkor Srila Prabhupada avatott tanítványa volt, mielőtt még valaha is találkozott volna vele, és még azután is csak nagyon kevés kapcsolata volt Srila Prabhupadaval:
"Majdnem öt évig, csak fotókról láttam és ismertem Prabhupadat (...) De sosem láttam Prabhupadat személyesen (...) Az volt az első személyes kapcsolatom Isteni Kegyelmével, annak ellenére, hogy már két éve avatott bhakta voltam."
(SRS, Találkozás Srila Prabhupadaval)
Így tehát, ha SRS-nek lehetett „személyes tapasztalata” Srila Prabhupadaval, felvételei hallgatása által, akkor lehetséges az mindenki másnak. SRS ugyanakkor kijelenti, hogy muszáj őt elfogadnunk diksa gurunkként Srila Prabhupada helyett, mivel nem tudunk személyesen Srila Prabhupadaval érintkezni, hiszen fizikailag nincs jelen. Ezért helyette, egy olyan fizikailag jelenlévő gurut kell elfogadnunk, mint ő. Miért kéne ezt tennünk, ha ugyanolyan módon lehet személyes tapasztalatunk Srila Prabhupadaval, ahogy SRS-nek?
Íme, egy újabb képmutató kettős állítás.
"Srila Prabhupada személyesen kérdezte meg a bhaktától:' Miért fogadtok el engem lelki tanítómestereteknek? ' Különböző válaszokat adtak a bhakták, és akkor Srila Prabhupada így szólt: ez azért van, mert Krisna ott van a szívetekben, és azt mondja nektek, hogy amit ez az ember mond, az az igazság.' Ez volt az én személyes tapasztalatom. Az egy személyes tapasztalat volt, ahogyan éreztem, hogy mind az amit Srila Prabhupada mondott igaz, és erről megerősítést kaptam a szívemben Krisnától. A Felsőlélek azt mondta nekem, hogy amit Srila Prabhupada mondott, az mind igaz, és egy rendkívül erőteljes kapcsolat van Krisna és Srila Prabhupada között. Srila Prabhupada megerősítette Krisna létezését és Krisna megerősítette számomra Srila Prabhupada minden igaz szavát és ez valami olyasmi volt, ami ellen nem lehetett tenni. Ezért bhaktának kellett lenned. Csak meghódolni tudtál. Meghódolni vagy elfutni. Nem volt más lehetőség. Meg az érzés, ahogyan hallod az igazságot, tudva azt, hogy amit kapsz az mind igaz, és Srila Prabhupadatól tanultuk a kifejezést, 'Az Abszolút Igazság' - ez szintén egy új fogalom volt számomra. Az volt, és maradt is a fő támasz a Krisna-tudatomban, és ez a mi örökségünk Srila Prabhupadatól. Nem valami véleményt, sem pedig valakinek a spekulatív elmefuttatását örököltük, hanem megkaptuk az igazságot, és tegyük teljesen világossá, hogy az Igazság, úgy ahogy van, mindenféle elferdítés nélkül. Természetesen, ha elferdíted az igazságot, az már nem az igazság többé."
SRS helyesen mondja, hogy elfogadni Srila Prabhupadat diksa gurunkként olyan, ami határozottan Krisna közvetlen jóváhagyásával és megerősítésével történik. Az, hogy Krisna megerősíti, mindazt amit Srila Prabhupada mond, igaz. Hogy ez volt az ő, és mások tapasztalata, ami ellen senki sem tehetett semmit. Ez pontosan így van. Ez tökéletesen igaz volt az ő, és a többiek esetében is. Teljesen igaz ez ma is sokak esetében. A különbség csak annyi, hogy SRS most azt mondja, az efféle érzések ellen harcolnunk kell. Nem csak mondja, valójában még vezeti is e küzdelmet! Kijelenti, napjainkban meg van tiltva, hogy meghódoljunk Srila Prabhupada előtt és elfogadjuk őt, pontosan úgy ahogyan ő tette, még akkor is, ha mint SRS-nek, nekünk is Krisna mondja a szívünkben, hogy tegyünk így. Ehelyett SRS ahhoz ragaszkodik, hogy őt, (és csaló guru társait) fogadjuk el diksa gurunkként, figyelmen kívül hagyva azt, amit Krisna mond nekünk! SRS ismét bemutatja képmutató kettős játékát. Azt állítja, hogy azzal minden rendben van, hogy ő hallgatott Krisnára a szívében, de mások ezt most ne tegyék. Ha Krisna megerősíti a szívünkben a vágyat, hogy Srila Prabhupadat fogadjuk el diksa gurunak, pontosan úgy, ahogy SRS esetében tette, akkor tulajdonképpen vissza kell utasítanunk Krisna segítségét.
Összefoglalás
Ahogy a fentiekben bemutattuk, SRS képmutatása folyamatos. SRS tényleg képtelen Srila Prabhupadaról, és a hiteles lelki tanítómester elfogadásának folyamatáról képmutatás nélkül beszélni. Ez a fajta, SRS által bemutatott állandó képmutató magatartás, a Kali-yuga jellemzője.
"Ez a korszak a Kali korszaka. Úgy hívják Kali. Képmutatás, csupán csak képmutatás. Kali azt jelenti, hogy teljes képmutatás.
(Çré Caitanya-caritämåta, Madhya-lélä 20.124-125, New York, 1966, November 26)
